Évfolyamtalálkozó -  Vicces történetek

Ha van érdekes vicces történeted egyetemista korunkból, akkor küldd el (amon@t-online.hu) közzétesszük:

 

Részlet egy amerikai gyerek geometria dolgozatából:


Elmentünk egyszer többen a kollégiumból dolgozni a sörgyárba és egy kissé leittasodtunk. Az Éles Saroknál felszálltunk a villamosra és ennek megfelelően viselkedtünk. Egy idős bácsika rosszallóan ránk szólt
- Ejnye fiúk, hát ittatok???
Nagy Robi akadozó nyelvvel így válaszolt:
- Bácsi kérem, nincs itt a tok. Otthon hagytuk...
Beküldő: Sándor Károly

Negyedéves korunkban ősszel almaszedéssel kellett megsegítenünk a magyar mezőgazdaságot. Eme hazafias feladatunkat akkor Csengerben láttuk el, három napon keresztül. A munkavezető, egy helyi, velünk korú fiatalember csoportokra osztott bennünket, hogy aztán sorban haladjunk az almafákon. A csoport egyik része a fa alatt gyűjtötte a hullott almát, míg a fürgébbek a fáról szedték. A hullott és az ép almát külön kellett gyűjtenünk. S volt valamiféle sztahanovista-verseny is: ki tud többet szedni, rövidebb idő alatt. Esténként a KISZ-vezetők söröket osztottak a legjobb csoportoknak.
Ádám Sanyi - kijátszva a felügyelő srácot - felugrott a fára, és rázni kezdte az ágakat. Hullott a sok alma, és mi meg kapkodtuk a gyűjtőedényekbe. Gyorsan haladtunk a szedéssel.
Az éber munkavezető azonban észrevétlenül ott termett, majd hozzám fordulva haragosan ezt kérdezte:
- Hogy hívják azt ott fönn a fán ???!!!!
- Starking - vágtam rá azonnal, a legártatlanabb képpel.
A munkavezető megrökönyödve nézett, majd sarkon fordult és elment. Közben a környékbeliek majd leestek a fáról a nevetéstől.
Beküldő: Ámon Klára
             (aki Csengerben ismerte meg férjét, az akkori ötödéves villamosmérnök hallgatót)

1978-ban hiány teremtődött patrónusból: aki eredetileg vállalta, az épp a rektorira várt (vagyis nem volt éppen teljesen biztos a II. évfolyamba kerülése), a tartalék meg eltörte a lábát. Ennek folyományaképp megtaláltak a nyári lellei táborban (tudták, hogy a saját évfolyamommal tele a búrám): legyek patrónus . Bevállaltam. Akkor még nem tudtam, mit is vállaltam (ennek köszönhetem a volt nejemet, meg a két gyermekemet is). Ennyit az előzményekről.
"0" évfolyam, almaszedő tábor (önkéntes!, ennek ellenére mind ott volt). Ismerkedem a csapattal, 27 fiú és 3! lány. Erősáramon! No mindegy, lássuk. Én nagy pofával közlöm, hogy ha megnyerik az almaszedő versenyt, állok egy láda sört. Az odavezető út göröngyös volt (zápor után a lányok békát gyűjtöttek, majd a fiúk takarója alá rakták és ehhez hasonlók), de a végén megnyerték (ha a memóriám nem csal 2 kg/fő/nap különbséggel). Álltam a szavam: letettem a láda sört. Hatalmas ováció, örömujjongás, majd sikerült a csukott ablakon át, meztelen talppal kitolniuk a szobából. Becsületükre szóljon, attól kezdve vittek (amíg be nem rúgtak).
Beküldő: Ármai Péter